Mezőkövesd vidéke, a táj múltja
Az Északi-középhegység nagyjából úgy helyezkedik el, mint az észak-kelet-délnyugati irányban húzódó Dunántúli-középhegység. Ennek ellenére nem egységes szerkezetű, hanem az Északi-Kárpátok belső, medenceperemi övezete, amely az Ipoly völgyétől a Nagy-Milicig, sőt az országhatáron túl is folytatódik.
A táj kialakulása több száz millió évvel ezelőtt kezdődött, amikor a mai Atlanti-óceántól Kelet-Európáig a felgyűrődött és ötbb ezer méter magasra kiemelkedett a földkéreg. Ennek során jött létre a variszkuszi hegységrendszer amely hazánk területére is áthúzódott.
A Pannon tenger visszahúzódása után a medence belsejében hatalmas lapály alakult ki, majd működésbe léptek azok a hegységképző erők, amelyek a mai hegyeket létrehozták.
A Mezőkövesd északi oldalán fekvő Bükk hegységet nem vulkáni erők alakították ki. Amikor a Tisziatönk süllyedni kezdett, a mai Bükk hegység északi csücske, a hegység mai magja eredeti állapotában maradt. Ezzel magyarázható az, hogy a Tiszia őskőzetének palalemezei a hegység lábánál ma is megtalálhatók
A Bükk és az Északi-borsodi hegyvidék tömegének nagyobbrészt mészkő az építőanyaga. Ez a két hegység, nemcsak az Északi-középhegységnek, de az egész országnak is páratlan a természeti értéke és egyben idegenforgalmi nevezetességei
A Bükk 900 méter magas karsztos fennsíkja, a peremén kiemelkedő csúcsokkal, összefüggő bükköseivel és elszórt fenyveseivel hazánk harmadik nemzeti parkja. Mezőkövesdről nagyszerűen megközelíthető és bejárható egész napos program keretében.
